Az alapozási módszer kiválasztása a toronyépítés egyik kulcsfontosságú kérdése – mind a költségek, mind a kivitelezés határideje szempontjából fontos. Ez a döntés gyakran a tervezőre hárul, azonban néha – a talajviszonyoktól függően – több lehetőség közül is lehet választani. Érdemes tehát ismerni az alapvető megoldásokat.
Az alapozás módja a következőktől függ:
- Talajtípus
- A talajvíz mélységei
- Az alapra építendő szerkezet méretei / tömege
A legfontosabb elérhető lehetőségek a következők:
Az alapszabály szerint az alapzat nem nyúlhat a talajvízszint alá. Ha a talajvíz sekélyen fekszik, akkor leggyakrabban földtöltéssel terhelt alaplemezt vagy sekélyen elásott előregyártott elemeket (az úgynevezett F-sorozatú „gombákat”, pl. az Elbud Gdańsk által gyártottakat) alkalmaznak.
Az öntött födémeket hegyvidéki területeken is alkalmazzák, ahol a talajfelszín közvetlenül alatt sziklák találhatók, és ezek zúzásának költségei aránytalanul magasak lennének az alternatív megoldás árához képest.
Az előregyártott alapok fő előnye a vasbeton lemezekhez képest vonzó ár, a szerelés viszonylag alacsony munkaigénye, valamint a beruházás megvalósításának jelentős felgyorsulása. A helyszínen öntött alapok fő hátránya viszont az a idő, amely a beton szükséges szilárdságának eléréséhez szükséges – a környezeti hőmérséklettől függően ez az öntéstől számított körülbelül egy hónap. A munkacsapatnak ezért több alkalomra kell felosztania a munkát. Előregyártott elemek esetén – ha minden megfelelően előkészült – elegendő egy alkalom (bár ez néha több napot is igénybe vehet).
Az agyagos és képlékeny talajokat mindig ki kell cserélni – függetlenül a választott alapozási módszertől. Az előregyártott alapok (gombaalapok) alá szárazbetonból készült esztrichot kell fektetni, amelyet a szintezővel pontosan ki kell egyenlíteni – hasonló technikával, mint a belső esztrichek esetében.
A talajcsavarok az alapozás modern megoldását jelentik. Kisebb építményeknél – különösen tucatnyi méter magas tornyoknál, szilárd talajon – bizonyulnak hatékonynak. Alkalmazásuk kiküszöböli az ásógép használatának szükségességét, ami különösen előnyös a nehezen megközelíthető (pl. hegyvidéki) területeken. A szerelés gyors – egy két méteres csavart körülbelül 30 perc alatt lehet beépíteni – és jól bevált módszer, bár a tapasztalatok többsége nem Lengyelországból származik.